2011. március 8., kedd

St. Andrea Egerszalók

Szerencsésnek mondhatom magam, Egerszalókon pihenhettem s közben ellátogattam néhány
borászatba is.
Ím az első.

Épp hogy beérkezik az ember Egerszalókra, szinte ráköszön s behívja a St. Andrea pincészet s bor bolt.
Beléptünk.
Lőrincz családtól megszokott szívélyességgel fogadtak. Akik kevésbé ismerik a családot akár túlzónak is tűnhet. Pedig nem! Mindig, mindenkor hasonlóan üdvözölnek majd mindenkit. Ez tükröződik a borok címkéin, amelyek a polcokról hasonlóan köszönnek ránk. Ez így jó!!
Szerencsésnek mondhatom magam, Gyuri fogad, s kísér minket a pincébe, bemutatva a "második otthonát".
A pincébe lépve több cső, tömlő, kígyózik a lábunk alatt, néhány más -számomra nem is ismert- eszköz
látatja: itt mindig munka van.
Több méretes tartály mellett megállva meglepődve tudtuk meg, Gyuri pezsgő készítésre adta a fejét!
Az első évjárat már érlelődik a palackokban fejen állva. Az alap bort kóstoltuk elsőként, amely 2010
Pinot,  nem volt héjjon áztatva, csak bogyózva, darálva, s lefolyva került a tartályokba.
Ropogós, savak a helyükön, friss, igazán kíváncsivá tett milyen is lesz a "pezsi". Bár erre még kb 1 évet várni kell! :-/
 Tovább haladva a klasszikus pince ágba értünk, indulásnak 2009-es kékfrankost kóstoltunk, szintén friss, virgonc savak, ifjú bor még, de már érezhető benne, igazán jó lesz.
A következő hordóból egy előző évjáratú kékfrankos került a pohárba Ferenchegyről, ami már szinte tökéletes, mehetne akár a palackba vagy a bikavérbe!
A pince ág másik részében találhatók a merlot-ok. Egy 2009-est ittunk, ami talán szintén egy bikavérben "végzi", szép kerek, konyak meggyes, kávés-csokis.
Végezetül a pincei kóstolót a pinós hordóknál zártuk.
Egy Paptag dűlős Pinot 2008, 2009-est Hangács dűlős pinot. Igazi St. Andrea pinot-ok, gyümölcsösek,
érettek.
A pincéből kiérvén vettük csak észre, hogy több m int 1 órát kóstoltunk, beszélgettünk a pince mélyén.
Átsétálva a borbolt- kóstoló-és fogadó helységbe--ami hihetetlen igényességgel s jóízléssel épült s berendezett--Gyuri újra kínált, igaz most már palackosokat, bár ezt sem utasítottuk vissza. A borok mellé kaptunk frissen sütött magos barna kenyérkét olívás-balzsamecettel. Fantasztikus!!
Kóstolt borok: Örökké ásványos, szép kerek, kissé földes, avaros/?/ virágok illatával.
Szép egri fehérbor igazán összetett, összeállt tétel.
Ez a bor volt, mely egy vakkóstolón jól "megviccelt" minket. Fekete pohárból kóstoltuk s valószínű a magas hőmérséklete miatt jól elvitt minket egy más ízvilágba -ahogy a Kedvesem mondta: "ha melege van tokaji jelmezbe bújik".
Továbblépve a vörösborok felé, kezdésnek az egyik kedvencem a Kutyafáját,  egy igazi jó cuveé,
szép, könnyű, gyümölcsös, jó egyensúllyal. A mindennapok bora.
Áldás bikavér egy nagy, fűszeres, érett piros gyümölcsökkel, túlérett cseresznye, cigánymeggyel.
Amolyan rusztikus bor.
Végül a Merengő Superior bikavér egy igazi titok! Olyan kakaós, csokis, illatában fűszerözön, jó adag konyakmeggyel.
Ezek után teljesen természetes volt, hogy nem mehetünk neki egy hétvégének bor nélkül, s "jól megraktuk" az öreg Renault csomagtartóját.
Nehéz szavakba önteni a köszönetünket, a szívélyes vendéglátást, a finom borokat, a jóságot amit kaptunk.
Köszönjük a pincészetnek, a dolgozóknak, Andreának s természetesen Dr. Lőrincz Györgynek, Gyurinak.
Visszatérünk!