A Ménesi 8 kapa szőlő legendája
Octo Vineae visszatérve, nagyra becsült borász barátunk Balla Géza úgy döntött munka lezárásaként megízleli a hordóiban érő nemes vörösborait, döntésre vigye mi legyen a további sorsuk...
Fekete leányka, kadarka, kékfrankos... sorban mártózott meg a lopó a hordóban, kiemelvén egy-egy kortyot a pohárba. Mindaddig, míg egy óvatlan mozdulatnál a lopó éles pendüléssel szilánkjaira tört! Ejh kánya vigye felkiáltással magukra hagyja a hordókat, borokat a pincét, s visszavonul az irodájába. Itt is még a munka, az asztalon a pincekönyv várt rá nyitva....
Kényelmes karosszékébe ül az asztalhoz, maga elé helyezi a könyvet, mely épp a Makra területről származó szőlők bejegyzéseit tárja elé.
A kellemes meleg, a hosszú fárasztó nap és nem utolsó sorban a jó borok hamar jótékony fátyolt terített a szeme elé, a székben hátradőlve elszunyókált.
Kora reggel Géza a szőlőbe indul, ellenőrizni minden rendben van-e a dűlőkben. Nap már valahol megkezdte égi útját, de még nem tört át a reggeli párán, mely nyirkosan öleli át a dombokat.
Sejtelmes homályban egyszer csak beszélgetés hangja szűrődik felé. Megáll, hallgatózik, honnan és kitől származik a beszéd. A ködben néhány alak sejlik fel, akik valami szerszámmal és batyuval kezükben a szőlője felé igyekeznek! Mint ha jelmezbálba mennének, igen régies paraszti ruhájuk kelti fel a figyelmét és már a szerszámokat is látja a kezükben, kapát visznek magukkal. Önkéntelenül is megszámlálja a csoportot, nyolcan kaptatnak felfelé!
Csodálkozva nézi őket, hisz nem emlékszik, hogy bár kit is a területre kéretett kapálni, hangosan szólítja meg őket. Ekkor a szél sűrűbbre vonja közöttük a ködöt, elfedve a szeme elől a kapásokat.
Pár szempillantás múlva a tisztuló úton, már senkit sem lát, ahol pillanatokkal előbb még az embereket látta.
-Ahh, biztos csak képzelődtem- gondolta, s tovább folytatta útját a Makra dűlő felé.
Mikor a szőlőbe ér már csak az jár a fejébe, ez a nyirkos idő nem tesz-e kárt a termésben?!
A sorok fölött, mint ha a nap már megpróbálná legyőzni a párát, világos foltban derengeni kezd.
Géza feltekint, s földbe gyökerezik a lába.
A fényben egy igen régi díszes ruhában, egy nőalak sejlik fel! -Talán egy szellem??- De nem!! Fején van valami... Egy korona! S kezében... igen, egy pergamen tekercs! Amit épp mag elé nyújt. A párából egy másik alak bontakozik ki... a nő előtt térdel, egyszerű barna ruha van rajta! Ahogy átveszi a tekercset és felegyenesedik, felismerhető a csuha, derékban egy egyszerű kötél szerű anyaggal összekötve!
Hisz ő biztosan egy Bencés apát lehet! Mindkét alak Gézához fordul s felé nyújt valamit, mely a homály eltakar... Borászunk lassan emeli a kezét de a tárgy kihullik a koronás nő kezéből és lehullik.....
ekkor a toll, mit az asztalhoz ülve kezébe vett, hangos koppanással a földre koppan, ezzel szertefoszlatva az álmot, visszahozva a valóságba"
Akár így is történhetett volna.
Gézát igazság érzete -az eredeti történetet régről ismerve- tettekre késztette.
Ennek eredménye lett, hogy néhány napja meghívást kaptunk Gézától, egy borbemutatóra.
Belvárosi Benedictus Apátsági termékek boltjába érkeztünk, talán nem véletlen a helyszín választás.
A Monavin teljes csapata társaságában Balla Géza és kedvese Ildikó mellett hétköznapokban kevésbé ismert ruházatban, Dr. Baán Izsák szerzetespap fogadott minket.
Sánta László, Géza borainak forgalmazója és ahogy többen ismerik:"magyar hangja" rövid bevezetője után Izsák kapta meg a szót.
 |
| Sánta Laci Dr. Baán Izsák Balla Géza |
Kedves, igen kellemes humorral átszőve mesélt a Szent Mauricus Monostor történetéről, mely 3 év híján 1000 éves múltra tekint vissza melyet Szent István király alapított Szent Günter, niederaltaichi bencés szerzetes ajánlatára. Szent Günter Boldog Gizella rokona volt.
A szerzetesek a Monostor elveszett birtokainak kutatása során egy olyan oklevél /regiszter/ került a birtokukba, melyben felsorolás mögött megtalálható volt egy adományozó levél, mely latin szövege valahogy így fordítható: "Én Gizella / kinek neve magyarosan Kesla-nak volt írva/ Isten irgalmából királynő, saját akaratomból és István Király támogatásával Szent Mauritiusnak adományozom a Makra hegyen 8 kapa szőlő birtokot ugyan annyi szőlőművessel."
Ez alapján tudtak eme birtokról és tulajdonáról, mely fejezetet Géza írta tovább.
S a szót is ő kapta meg ekkor.
Elmesélte mi is vezette arra, hogy az a két bor, -amiért akkor ott összegyűltünk- megszülessen.
Ő már rég ismerte ezt a történetet, hogy Ménesi borvidéken az apátságnak birtoka volt, de a kárpótlások, határok és talán még politikai okok miatt ez most nem igazán visszafordítható.
Ezért hát saját elgondolása után, meg-hányta-vetette a gondolatot, családostul autóba ült, elutazott Bakonybélbe és felvetette az ötletét az apátság szerzeteseinek.
Hosszas egyeztetés, többszöri kölcsönös látogatás és kóstolás eredményeként született meg az a 2 bor, amit most nekünk bemutattak.
A megállapodásukat borászunk egy adománylevéllel is nyomatékosította, mely ekkor átadásra került a borászattól az apátságnak.
Kesla, mely a könnyedebb, Géza szavával élve "nőiesebbre" elegánsra komponálta, a királyné emlékére. Kadarka alapú bor mely még Feketeleánykát 30% és Kékfrankost 20% tartalmaz. A másik Makra, mely testesebb, markánsabbra lett hangolva a házasításkor ennek a történelmi terület tiszteletére, Kékfrankos alapra épül itt is 30% Feketeleánykát és 20% Kadarkát tartalmaz.
Géza után még pár szóban Izsák beszélt és mesélt a szerzetesi életről és a monostorról, pár régi írással felelevenítve, hogy a szerzetesek életében is szerepet játszik, játszott a bor.
Aztán poharakba kerültek a nemes nedűk, megkóstolhattuk, elemezgettük, s megállapíthattuk ,hogy ezek sem maradnak el a többi Balla bor mögött szemernyit sem! Sőt, bátran tárolható és eltehető a pince mélyére, mivel 2013-as évben szüretelt szőlők hordóban érésük után, még hosszú ideig eltehetők lesznek a palackokban!
Miután mindkét bort megkóstoltuk, /többször is :-) / s az épp aktuális dolgokat megbeszéltük, együtt indultunk utunkra a csapattal, ahol a Duna partján a lemenő nap utolsó fényénél egy felhő mögül mintha egy koronás női arc mosolygott volna ránk az égről.
Bár lehet, hogy ezt is csak úgy képzeltük?!
Ha megvásárolná a borokat az Apátságban Bakonybélben,
Budapesten a Benedictinus Apátsági Termékek Boltja,
Budapest V. kerület, Károlyi u. 19.
S hamarosan a Dolce Vita bor és delikátban a Tas Vezér u. 16. a Feneketlen tó mellett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése